A B típusú meningococcus egy olyan baktérium, ami kicsi zárt helyeken szaporodik. Gyorsan támad és személyes érintkezéssel, cseppfertőzéssel terjedhet. Agyhártyagyulladást és gerincvelő gyulladást idézhet elő. Tragikus módon akár néhány órán belül halált is okozhat. A 18 éves San Diego, Kalifornia állambeli Aaron Loy számára a betegség fordulópontot jelentett az életében.
Ma már főiskolai végzettséggel az egyik vezető számviteli cég munkatársa, szánkós jégkorongozó, hétvégi szörfös és dupla amputált. Íme, az ő története.
“Olyan sebességgel és tempóban kell haladnom, hogy mindegy legyen, van-e lábam, vagy ép vagyok.”
Aaron Loy.
A középiskolai atlétikai sikereket és a kiemelkedő tanulmányi eredményeket követően Aaron Loy gyorsan beilleszkedett az egyetemisták életébe a Santa Barbara Egyetemen. Csatlakozott a Lacrosse Clubhoz, az egyetemi focicsapathoz és tagja lett számos más klubnak is. Tíz héttel az első negyedév után a vizsgaidőszakot követően Aaron a strandra indult szörfözni. Másnap annyira beteg lett, hogy fel sem tudott kelni az ágyból. Azonnal kórházba szállították, ahol bakteriális agyhártyagyulladást diagnosztizáltak nála. (Az egyetem három másik hallgatója is elkapta a fertőző betegséget.)
AAron-t szinte azonnal mesterséges kómába helyezték. De addigra már visszafordíthatatlan károsodás kezdődött a testében. A kialakult vérrögök miatt a lábak oxigén ellátása megszűnt, a szövetek elfertőződtek. Már nem lehetett megmenteni őket. Ha a fertőzés tovább terjed, Aaron meghal. Életementő műtét keretében az orvosok mindkét lábát térd alatt amputálták.
“Képzeld el, hogy 18 éves vagy és mindentől megfosztanak, még a saját testrészeidtől is.”
A családdal és közeli barátokkal körülvéve Aaron új élete több mint egy tucat műtéttel, bőrátültetéssel és rehabilitációval kezdődött. A kórházban eltöltött tíz hét és a kerekesszékben töltött három hónap után Aaron elhatározta, hogy újra járni fog. Valójában megfogadta, hogy újra vezetni, biciklizni, szörfözni és snowboardozni fog.
A következő néhány hónapban Aaron ugyanolyan lendülettel és szenvedéllyel fogott bele a gyógyulásba, mint amilyen szenvedéllyel a lacrosse pályán játszott. Megtanult járni a protéziseivel. Hamarosan hívta őt az óceán és a szörf, és - főiskolai csapattársainak és edzőinek támogatásával - visszatért a vízbe.
“Beugrottam a hideg vízbe és lebuktam a víz alá. Ekkor szembe jutott, hogy miért vártam ezzel ilyen sokáig.”
Aaron a következő ősszel visszatért az iskolába és gyorsan felfedezett egy új szenvedélyt - a szánkós jégkorongot. A sportág hasonló a jégkoronghoz, bár a játékosok szánon ülnek és speciális jégkorong botokat használnak, amelyek fém fogakkal vannak ellátva a fogantyúk hegyén, hogy könnyebben mozogjanak a jégen.
A következő években Aaron a Santa Barbara-i Egyetemen megszerezte közgazdász/könyvelői diplomáját, és változatos csapatsportokat űzött. A San Diego-i Szánkós Hokicsapat tagjaként Korlátok Nélküli Életet élt.
“Szeretem a szánkós hokit és szeretek ennek a csapatnak a tagja lenni. Amikor a jégen vagyunk, olyanok vagyunk, mint a többi csapat. Ez a szabadság a jutalom az összes nehézségért, amin keresztülmentünk.”